2015. szeptember 5., szombat

Búcsú

Hey-ho, Galenators!


Az első személy, akinek köszönetet szeretnék mondani az a nővérem, aki bevezetett az írás varázslatos világába, és megszerettette velem az olvasást is. Az ő támogatása nélkül most talán nem írnék nektek köszönetnyilvánítást, mert valószínűleg nem kezdtem el volna írogatni, és megosztani a történetemet az emberekkel. Hálás vagyok neki, hogy mindig olvassa a történeteimet, és építő kritikákkal lát el, nem fél elmondani, ha valami hibát talál bennük, de ugyanakkor szüntelenül támogat! Szeretlek! <3
Drága Parabataim, legjobb barátnőm támogatása és vidámsága nélkül sem ment volna minden olyan könnyen. Köszönöm Neked, hogy olvastad a történetem, nem tudod, mennyit jelent, hogy megteszed, és mindig faggathattalak róla, hogyan tetszett. Zseniális vagy, köszönöm, hogy mindig mellettem álltál, és akkor is hittél bennem, amikor még én sem hittem magamban.
Köszönöm a bloggereknek, akik cserét kértek tőlem, rákattintottak az oldalamra, beleolvastak a történetembe, vagy csak egyszer ránéztek. Már ez is sokat jelent nekem! Köszönöm a kommentelőknek, mert sokat jelentett, hogy megosztották velem a véleményüket. Köszönöm FantasyGirlnek, hogy mindig írt nekem, és támogatott, és minden egyes fejezet után megosztotta velem, hogy mit gondolt. Fantasztikus vagy, remélem, tudod, és nem tudom elégszer megköszönni, hogy ennyire támogattál! ;)
Drága Olvasóim, imádott Galenators, köszönöm nektek, hogy velem tartottatok ezen az utazáson, mert nélkületek nem lett volna ennyire élménydús és emlékezetes. Mindannyian, egytől-egyig fantasztikusak vagytok, és bár úgy indítottam el a blogot, hogy már annak is örülök, hogyha egy embert érdekel, amit írok, már akkor is boldog leszek, de így! Köszönöm, nem tudom elégszer kifejezni hálámat, és ti azt hiszitek, hogy csak olvastok, és nem is csináltok mást, de engem ezzel is boldogabbá tesztek, úgyhogy köszönöm szépen!
Annyi mindenkinek tudnám még megköszönni, hogy segített így vagy úgy a történetben: a családom minden egyes tagjának, a barátaimnak, szeretett íróimnak, az osztályomnak és azoknak a bandáknak, énekeseknek, akik dalaikkal ihletet adtak nekem, vagy éppen jó háttérzenét az íráshoz. :)
Vegyétek úgy, hogy ez a történet csak az előbb felsoroltakkal és Veled, aki most olvasod, lehet csak teljes! Nem lenne elég tíz oldal sem, hogy hálámat teljesen ki tudjam fejezni, de csak fogadjátok el tőlem ezt a csekély, szinte semmirekellő szót, ami mégis annyi mindent ki tud fejezni: köszönöm! <3


Ha bármit szeretnél nekem majd mondani, kapcsolatba lépni velem, továbbra is megtalálsz ezen az oldalon, mert fel fogok nézni, és elérhetsz a dwsnalexis@gmail.com címen is. Bátran keress fel, ha kérdésed van! ;)

Galenators, szép utazás volt, és remélem, hogy Ti is élveztétek. :) Tekintve, hogy én a történetet az írásbeli kisvizsgám hétvégéjén tettem fel, és a tanév kezdete előtti utolsó hétvégén zártam le, ezért úgy érzem, szép keretet adott az írás a nyaramnak. Nem tudom, a jövőben találkozunk -e, de egy ideig újra az iskolára koncentrálok, és magamnak írogatok, úgyhogy semmi biztosat nem tudok mondani, de ha nem találkoznánk, akkor is élveztem ezt a történetet, és a Confidence Gamesszel utoljára, boldogan, nagy mosollyal jelentkezik:

Lexi Dawson

1 megjegyzés:

  1. Drága, egyetlen Lexim!

    Bár én már az előzőnél leírtam mindent, amit mondani szerettem volna, hadd ragadjam meg itt még utoljára az alkalmat, hogy kommentet írjak: köszönöm, hogy megírtad, köszönöm, hogy olvashattam! <3 Te is fantasztikus vagy! *-*

    Szorosan, szeretve ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés